tiny nothing of things

Csak pár apróság tegnapról. Amik olyasmi életédesítő hatásúak és stimulálják a lelkem.

Mostanság Neil Gaiman lett a második vallásom. :D (nem tudom mi az első. bár van még pár emberke akik közt válogatok) Szóval drága Neil képregényeit már kiolvasom lassan a könyvesboltokban.. de nekem kell az. AKAROM. Fizikai fájdalmat érzek h nem tarthatom szagolhatom itthon a kezemben. :S

Szükségem van rájuk.. annyira csodálatosak. Az inspirácó csavarja az orrod tőle, h a papírra vess vmit.

Jaa és láttam Doyle Sátán kutyája comicsot is.. wáááh térdre borultam előtte. szószerint. mivel a legalsó polcon tartják.

És persze a Hobbit könyveket is sorra tapizom. Várom h legyen már a könyvtárunkban, talán 1-2 hónap és itt is lesz végre. Tiszta Sherlock fanfiction a leírás a hátán XD. (Smaug/Bilbo ship!)

Irány a Moszkva tér(nekem örökre az marad) füles kicupp és átadod magad a random kis vonós koncertnek a tér közepén. 3 hegedű egy bőgő.

Aztán a srác hegedűvel a kezében rád mosolyog.. elnézel. vissza. és még mindig.. nagy önkontrol kellett hozzá h ne szaladjak neki habzó szájjal az octopus nyúlványaimmal magamhoz fonni.. *eyeroll* :P Akkor is.. fájó szívvel hagytam ott őt.. ket..

A keletinél Dr. Parnassus sütötte a gesztenyét a pöfékelő varázskályháján. köpönyegben és kalapban. *sóhaj* és mellette pipával a kezében lebzselt egy bácsi a metrólejárat felett, a tömeget pásztázva.

Aztán hazafelé pont arra a metró kocsira szálltam amelyiken egy régi osztálytárs volt. Mindig elcsodálkozok.. nem is olyan nagy pest, merthogy én mindig a kisvárosunkhoz viszonyítok. itt mindenki ismer mindenkit. és garantáltan belebotlasz vkibe ha kidugod a pofád. Ellenben pesttel. ott senkit nem ismersz, szaladunk egymással szemben, körülvesz tömérdek ember és mégis egyedül vagy. Bárcsak azt mondhatnám rá h nem szeretem. de nem így van.. Fülessel rohanni jól esik. oylan mintha egy folyó része lennél. egy csepp víz. ellenkezel nem akarsz olyan lenni mint a többiek, de végül észre veszed h mindenki ugyan úgy lázad, azonos ritmusban, a zajlás ellen magában. így sodor mégis mindannyiunkat, mi magunk vagyunk a hullám.

Oké befejeztem még mielőtt még egy költői képpel erőszakolnék meg vkit..