Beethoven az utca túloldalán

A Szólista:::
Az ilyen filmektől valahogy mindig újratöltődik a lelke az embernek... ebben a szürke-szűklátókörű utunkon, amit mindannyian járunk. Amit azért járunk és járunk tovább h néha belebotoljunk a színekbe ezen a hatalmas palettán. És ha már megvannak a színek csak ki kell kevernünk őket, magunknak, a világnak, másoknak, h legyen értelme annak h idecsöppentünk.

Steve Lopez; újságíró is megtalálta a maga színét, és eleinte nem is veszi észre h festékes lett. Egy csodálatos tehetségű csellista veszett el az angyalok városának zajos utcáin.. az egykori zenekarokban játszó afroamerikai fiatal, a skizofrénia kezdeti tünetei miatt ott hagyta az egyetemet és családját. Az utcára menekült. Steve éppen kétségbeesetten keresi új cikktémáját, mikor meghallja a nagyváros zajában a két húron játszó hajléktalant. Nathaniel története eljut az emberekhez, az újságíró cikke által. Eközben Steve egyre közelebb kerül a hajléktalanhoz, a világához, és a férfi betegségének megismeréséhez.
Nathaniel túláradó tisztelettel, istennek felruházva tekint fel rá. Steve elszántan próbál neki segíteni, miközben eljut a felismerésig h ő nem tehet csodát,
Mégis talán egy dologgal sikerült neki Nathaniel életében egy kaput nyitnia.. a barátsággal.
S mindeközben az újságíró is (rengeteg mindent kapott) A megtalált festék színe itt maga az alázatosság, hit, a hűség, és a méltósága. ..az emberi kapcsolatnak egy szinttel feljebb hozása, ...a megértés, a kitartás, a belenyugvás.

Nathanielnek a zene olyan mint a hit, mint ami mindig ott van velünk és körül vesz minket.. akkor is ha éppen az utca túloldalán a nyomor a halálba hajszolja a drogfüggőket, és akkor is mikor éppen az autópálya szélén a kipufogókfüstjében szemetet gyűjt. ..Mikor csak egy bevásárló kocsinyi tulajdonod van, amit bármikor ellophatnak tőled, akkor is ott van veled
a zene. Mert azt senki el nem veheti tőled.. az a tiéd.. és ahhoz ragaszkodsz bármi áron.

Ha jól fülelsz te is meghallhatod a hatalmas zajban mások zenéjét. És akkor talán mások is meghallhatják a tiéd...

Nagyon tetszett ahogy a zenét ábrázolták, ahogyan Nathaniel láthatta mikor becsukta a szemét.
A "többek leszünk a film által" kategóriába sorolandó.. azon belül a "nyissuk ki a szemünket" kategória..

a film veleje, idézete:::
"Elmondhatom, hogy a szemtanúja lenni Mr. Ayers bátorságának,
alázatosságának, hitének és zenéje erejének,
megtanította a hűség méltóságát
valamihez, amiben hiszel.
Ragaszkodni valamihez,minden más felett.
Kérdés nélkül hinni valamiben,ami megmutatja, hova tartozol."

trailer :: port.hu

Jelentés a Baker Streetből...

(Már régóta kergetett a plakát... Aztán jött ez a '92-es Chaplin gyerek és repültem is befelé az egyik popcorn terembe.)

Szóval mozi: Tony Starkkal robbantak be az elején a vászonra a reklámok... és már látom előre h ebből már megint Mompark lesz. (menekülés feliratos-eredetinyelvű mozi után (feltéve ha ott lesz majd).. Ilyen szörnyű szinkronok mint amilyenek manapság vannak... Aki csatlakozik a le a szinkronnal mozgalomhoz; ..én már gyártom a kitűzőket ;)
Bevallom szégyen nem szégyen én még nem olvastam egyetlen SH regényt sem, és még a sorozatot is csak foszlányokban ízlelgettem annó, de azt hiszem ideje lesz bepótolni a lemaradást, és nem csak azért mert most nyakunkbaöntötték a többek szerint (fel/át/mássá/összehasonlíthatatlanná/ugyanolyanná) átgyúrt dolgot vagy h most trendivé lett volna (a többi ilyen jellegű karakterközpontú-krimi felbukkanása közt).. hanem mert nekem jót tesz h elővesznek dolgokat új köntösben, seggberúgást ad h "jéé ilyen is van", én meg levagyok maradva mint prérifarkas a gyalogkakukk mögött.. ugye az új nemzedék átka h későn kelünk fel a régi értékekhez.. egy szó mint száz.. kötelező klasszikus vagy mifene..
Szóval összehasonlítási alapom nincs Arthur Conan Doyle és Jeremy Brett féle etalonokhoz, de mint egy ütős mozifilm; a főhösök tulajdonságaira megépítve egy humorral teli jó kis nyomozós-akció csodát kaptunk, tele fantasztikus effektekkel és színészi munkával. Utóbbi ha nem lenne.. hát csak annyit h nem hiába az a GG szobrocska (legalább ha mást nem) Robertnek.. Korunk talán legtehetségesebb színésze. (mondom ezt soksoksoksoksok RDJ film bepótlása után.. figyelitek: már a bejegyzés elején kihalt belőlem az objektivitás :P)

Kezdődik a film... én már ott kész voltam mikor az elején a londoni utcakőben volt elhelyezve a
WarnerBros logó, majd felcsendült a kiváló zene... már bele is ugrottunk Holmesékkal a közepébe. A briliáns elméjű detektívnek egy sátánista őrülttel kell szembeszállnia, aki felsorakoztatja neki a spirituális magaslabdákat, amit Holmes ügyesen próbál leütögetni. Hisz itt élünk a századforduló környékén ahol az ipari forradalom és a tudományos vívmányok készülnek kiszorítani a babonát, a mágiát az egyre gyorsuló világból. Így hát fel kell vennie a kesztyűt Lord Blackwood ellen, nehogy eluralkodjon a pánik london utcáin a rituális gyilkosságok és a holtak feltámadásának hírén.

Holmes legnagyobb gondja most mégsem ebben rejlik; legjobb barátja, mondhatni az ő jobbfele, éppen elhagyni készül őt és kalandos közös életüket, új szerelméért, kinek eljegyzésére egész film alatt készül drága jó Watsonunk. Holmes nem adja ám olyan könnyen párját, így Watsont mindig sikerül visszacsábítani maga mellé. Mert hát ki maradna ki egy jó kis bunyóból leánykérés idején? Watson pedig próbál ellenállni a kísértésnek. Ez a "szerelmi-szál"; a "se veled se nélküled" erősen hajaz Greg Housera és hű pajtására Wilsonra, akiket
mint tudjuk - szintén Doyle Holmes-Watson alapjából gyúrtak össze nekünk. Így hát a magamfajta House-rajongónak a menyország volt a film..

A film hangultához kiválóan passzolt a zene. Hans Zimmer már eddig is bizonyított jópárszor nálam, de most csak úgy habzsolom a soundtrack cd-t oda-vissza. A viktoriánus tobzódás csodás színvilággal párosult. A látvány kellően visszaadta a kor légkörét, London aromáját. Nagyon tetszettek még a bunyós részek, a lassított Holmesos előre számítások. A történet is kellően
bonyolított, ügyesen kifejtett.

Remélem nemsokára megint visszatérhetünk a Bakerstreet-be.

TRAILERke

Kiss kiss bang bang (avagy hullajó nyomozósdi meleg zsaru - idióta zsaru módra)

Mondhatni, még csak most kezdtem neki Robert Downey Jr. iránti alaposabb(REneszeánszozásomnak) kivesézésének.. (nah sikerült egy bizarr mondattal indítani), - de ezzel a filmmel azt hiszem sikerült is belecsapnom a lecsóba... ami forró... hú de még mennyire. Szóval már meg is égtem.
Chaplin óta keletkezett eredetileg a sérülés. 8 napon túl sem gyógyulni látszóvá nőtte ki azóta magát...
Na, mielőtt valaki mentőt hív, megpróbálom kellő objektivitással leírni a történteket:::

Eszméletlen egy film, eszméletlen poénokkal... és egyes részeknél szinte eszméletlenül feküdtem a földön a rengeteg nevetéstől. Köszi azóta jól vagyok ;D Szóval a film:

Egy fergeteges, pörgős, csavaroktól hemzsegő, rekeszizom-szaggató és könnycsatorna-ürítő, jól felépített nyomozós-akció múvi - de csak ha egészen pontos akarok lenni a műfajmeghatározással - . Ennyit rég nevettem filmen. (És ez nem a mostani dvdspolcom gyér felhozatala miatt van.)

Adott 3 sors egy igazi angyalok város-i bulimámoros estében ahol - ott van (Harry) egy piti-játék tolvaj aki egy rosszul elsült rablás után -úgy tűnik- belefut a végzetébe(: színészmeghallgatást minden ajtó mögé! ámen), aztán ott van (Harmony) az áttörésre váró nagyvárosi-színészfalka egyik hosszúcombú példánya aki vidéken nőtt fel olcsó-krimiregényeken, és ott van meleg-Perry az egylövetű keményöklű magánynyomozó - akiknek sorsuk összefut filmünk elején.

Harryt a magánnyomozóra bízzák tapasztalatszerzés céljából, mert h nyomozós szerep vár rá elsőkörben a hollywoodi világban.
Perry mellett rögtön nem unatkozik az ember, Harry bele is csöppen egy repkedő hulláktól teli világba, ahol rögtön megakad a rosszfiúk torkán, és a szerelemtől még az ujját is elveszíti.
Megkezdődik a mindig újraverbuvált csapat nyomozása. Ahol egyre mélyebben és mélyebben találják magukat az ügyben, míg nem egy koporsóból kilógó hulla kezén lógva ér bennünket a "Bang Bang"; a kéjgázas-vaníliafagyi a jéghegy csúcsán.

A történet olyan szépen fel van építve h csak kapkodod a fejed a fejlemények-nyomok után a nagy pörgésben.. és ahogy drága narrátorunk megkérdezi tőlünk h sikerült e már megtalálni a forrónyomot Perry gatyája és a pisztolygolyók között, hát azt kell h mondjam a fiúk jobbak nállunk.. hát persze :) ez így van megírva.. tökéletesen.

A hullalehugyozós, az oroszrulett és a "na ki vitte el az ujjlenyomatomat" rész üt. Nagyot. Na meg a Perrys-pisztolyospoénok se kutyák...Vigyázat emberek!... én szóltam előre! :D
Egy percig nem lehet unatkozni a film alatt.

A hivatalos kritikákkal ellentétben az irónikus narrálás sem rontott a filmen, sőt nekem jól estek azok a poénok a kamera mögül. És a fokozódó kalandfutam a végére egyáltalán nem túlzás, hanem a megoldás-poén átívelő 8%-a [;P)
Mondom, nem láttam az össze filmjét még, de Robert Downey brillírozik kölyökkutyus sármjával. Letaglóz mikor sír, csábít, megsértődik vagy dühös.. vagy éppen egy kutyának könyörög... És szexibb mint bármikor.

Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=Q-ekNtkhLjs

idézetek a filmből:

Perry: -Tudod, mi állna az értelmező szótárban az "idióta" szakaszánál?
Harry: -A fényképem?
Perry: -Nem! A meghatározás, te hülye barom!

Perry: - Téged szeretett az apád?
Harry: - Néha,mikor piás üvegnek öltöztem!

Perry: - Szerezd meg az ujjad, öld meg a kutyát, tűnj el!
/////////////////

...Azt hallottam valahol, h ez a film volt a nagy mélypont utáni visszakapaszkodója mind2 színésznek. A mélypontról pár gondolat, ami biztos közhellyé növi ki itt magát mire bepötyögöm nektek. szóval szerintem: Robertnek megkéne néznie magát az egyik filmjében, és aztán megértené (biztos nem de jó lenne), h ő neki ezt szánta a Nagyhatalmú odafenn; ezért pottyant ide közénk. És nem pedig azért h a pokolból átvámolt sötét dolgokkal barátkozzon. Ö már a mennyekben van itt köztünk. Mi feltétel nélkül szeretjük őt - és ez a mi elég sokan vagyunk - . Itt nem akarok belemenni az "elhiszem h a sztárok élete a vásznon-színpadon kívül vakufénytől és lencsevégtől fénylő meztelen pokol lehet" mert ezt már tudjuk-sejtjük, de a lényeg h az ő hivatása (az ő hivatásuk) az egyik legszebb dolog - a mai elfuserált computer előtt kotló filmzabáló társadalomnak - ami segít az életlusta földlakóknak h könnyebben forduljon meg a 24 óra alatt ez a kis planéta amin élünk. Szóval csak azt akartam h: Robert Downey Jr. pofánkbavágóan jól csinálja a dolgát, ha a vászonra kerül. Boldog életet kívánok neki a miénk mellé, a vászon mögé! És majd végre az aranyszobrocskát, amit már 92-ben a Chaplinnél megérdemelt volna!