Jelentés a Baker Streetből...

(Már régóta kergetett a plakát... Aztán jött ez a '92-es Chaplin gyerek és repültem is befelé az egyik popcorn terembe.)

Szóval mozi: Tony Starkkal robbantak be az elején a vászonra a reklámok... és már látom előre h ebből már megint Mompark lesz. (menekülés feliratos-eredetinyelvű mozi után (feltéve ha ott lesz majd).. Ilyen szörnyű szinkronok mint amilyenek manapság vannak... Aki csatlakozik a le a szinkronnal mozgalomhoz; ..én már gyártom a kitűzőket ;)
Bevallom szégyen nem szégyen én még nem olvastam egyetlen SH regényt sem, és még a sorozatot is csak foszlányokban ízlelgettem annó, de azt hiszem ideje lesz bepótolni a lemaradást, és nem csak azért mert most nyakunkbaöntötték a többek szerint (fel/át/mássá/összehasonlíthatatlanná/ugyanolyanná) átgyúrt dolgot vagy h most trendivé lett volna (a többi ilyen jellegű karakterközpontú-krimi felbukkanása közt).. hanem mert nekem jót tesz h elővesznek dolgokat új köntösben, seggberúgást ad h "jéé ilyen is van", én meg levagyok maradva mint prérifarkas a gyalogkakukk mögött.. ugye az új nemzedék átka h későn kelünk fel a régi értékekhez.. egy szó mint száz.. kötelező klasszikus vagy mifene..
Szóval összehasonlítási alapom nincs Arthur Conan Doyle és Jeremy Brett féle etalonokhoz, de mint egy ütős mozifilm; a főhösök tulajdonságaira megépítve egy humorral teli jó kis nyomozós-akció csodát kaptunk, tele fantasztikus effektekkel és színészi munkával. Utóbbi ha nem lenne.. hát csak annyit h nem hiába az a GG szobrocska (legalább ha mást nem) Robertnek.. Korunk talán legtehetségesebb színésze. (mondom ezt soksoksoksoksok RDJ film bepótlása után.. figyelitek: már a bejegyzés elején kihalt belőlem az objektivitás :P)

Kezdődik a film... én már ott kész voltam mikor az elején a londoni utcakőben volt elhelyezve a
WarnerBros logó, majd felcsendült a kiváló zene... már bele is ugrottunk Holmesékkal a közepébe. A briliáns elméjű detektívnek egy sátánista őrülttel kell szembeszállnia, aki felsorakoztatja neki a spirituális magaslabdákat, amit Holmes ügyesen próbál leütögetni. Hisz itt élünk a századforduló környékén ahol az ipari forradalom és a tudományos vívmányok készülnek kiszorítani a babonát, a mágiát az egyre gyorsuló világból. Így hát fel kell vennie a kesztyűt Lord Blackwood ellen, nehogy eluralkodjon a pánik london utcáin a rituális gyilkosságok és a holtak feltámadásának hírén.

Holmes legnagyobb gondja most mégsem ebben rejlik; legjobb barátja, mondhatni az ő jobbfele, éppen elhagyni készül őt és kalandos közös életüket, új szerelméért, kinek eljegyzésére egész film alatt készül drága jó Watsonunk. Holmes nem adja ám olyan könnyen párját, így Watsont mindig sikerül visszacsábítani maga mellé. Mert hát ki maradna ki egy jó kis bunyóból leánykérés idején? Watson pedig próbál ellenállni a kísértésnek. Ez a "szerelmi-szál"; a "se veled se nélküled" erősen hajaz Greg Housera és hű pajtására Wilsonra, akiket
mint tudjuk - szintén Doyle Holmes-Watson alapjából gyúrtak össze nekünk. Így hát a magamfajta House-rajongónak a menyország volt a film..

A film hangultához kiválóan passzolt a zene. Hans Zimmer már eddig is bizonyított jópárszor nálam, de most csak úgy habzsolom a soundtrack cd-t oda-vissza. A viktoriánus tobzódás csodás színvilággal párosult. A látvány kellően visszaadta a kor légkörét, London aromáját. Nagyon tetszettek még a bunyós részek, a lassított Holmesos előre számítások. A történet is kellően
bonyolított, ügyesen kifejtett.

Remélem nemsokára megint visszatérhetünk a Bakerstreet-be.

TRAILERke