#sorozat: - Life On Mars (UK)Füstölt ez az utolsó epizód. Érezhetően, körmöt tőből könyékig lerágóan katarzis.
Misztikus egy sorozat első ránézésre. Majd egy hangulatos krimi ütemét vesszük fel. De aztán megyünk egyre mélyebbre és már azt sem tudjuk h a "Mars" valóság, álom, tényleges időutazás, vagy szimplán egy őrült fantázia egy kórházi ágyból a valóság falain túlról.
A főszereplő Sam Tyler nyomozó (John Simm) balesetet szenved a sorozat elején. És látszólag kómába kerül.
Alkazmazkodnia kell az új környezethez amibe csöppen: 1973. a korrupt és barbár rendőrség virágkora. Sam új főnöke; Gene Hunt főfelügyelő (Philip Glenister) mondhatni Sam ellenpólusa. Túlsúlyos ökölagyú mamlasz, felsőbbrendűségi komplexussal, homofób és szexista világnézettel. Hatalmas karakter. Minden módszerével ellenkezik Sam nyomozási szokásaival. Hunt lányosnak tartja Sam hozzáállását, mindent az öklével akar elintézni. Számára csak jó és rossz létezik. Igazi jó zsaru - rossz zsaru helyzet"tragi"kumok születnek a kihallgatásokon.
Sam megpróbálja a "legjobbat kihozni a helyzetből." (az afroamerikai rasztás bárpultosok mindig megmondják a tutit D)
Megpróbálja megreformálni ezt a lusta hanyatló primitív rendőrségi rendszert a jövő módszereivel.
Eközben minden erejét összeszedve haza akar jutni. Üzeneteket kap a "jövőből" rádión, tévén (a hideg ráz a Test Card kislánytól a bohócával) és telefonon keresztül, amit csak ő hall. Mintha az orvosok a tudatába próbálnának behatolni míg kómában fekszik. Jelentéseket kapunk az állapotával kapcsolatban, halljuk ha hozzátartozói beszélnek hozzá.
A kalandok az új ügyek lekötik Sam figyelmét.
Végül óhatatlanul is megbarátkozik ezzel a világgal. Beleszeret az egyik kollégájába.
Választania kell. Úgy h azt sem tudja mik a lehetőségek. Mi a valóság? és egyáltalán melyiket akarja valóságnak..
Mikor is élünk igazán? "Akkor élünk, mikor érzünk" afrobácsi megint megmondja a frankót. És ott a pont.
Ez a fő téma. És igencsak életteli.
A végén a megoldást sokféle képpen megmagyarázhatjuk. A lezárás "nyitott".
Ugyanakkor a sorozat pszichológiai vonulata lenyűgöző. Kicsit dokufilmként is szaglik. Egy kómás beteg küzdése, kötődése, értelem keresése. A valóság újbóli megismerése. Egy élet újrakezdésének lehetősége.
Mi nem tudjuk h egy kómás beteg mit érezhet belül. Egy kómás beteg mit él át míg látszólag alszik. Aztán milyen érzés lehet újból belecsöppeni a valóságba.
Misztikumot, sci-fit is belemagyarázhatunk, vagy egy erős fantázia felépített álomvilágát.
De ez a felállított koncepció nagyon is működik. (mármint a történetben :))
Az egész: izgalmas, nyomozós, vicces, és szurkolós-a-romantikapártiaknak. Nem csípem annyira a nyomozós sorozatokat, de ennek az egész atmoszférája.. A zenék és a kor bemutatása elragadó. Imádom a korszakot. most méginkább :D
A vége pedig ütött, ahogy várjuk. Kérdés az, kinek tetszik Sam Tyler döntése, kinek nem.
Egy biztos. Még mindig lenyűgöz h a BBCnek mennyi jó sorozata van.
Érdekesség: a sorozat nyert két Emmyt legjobb dráma kategóriában, és jelölték BAFTAra is. Ahogy John Simm-et is.. milyen megérdemelt lett volna ám. John rettentő jó színész.
Szóval új szerelmet is gyűjtöttem be; Philip Glenister lenyűgöző. Johnnal eszméletlen párost alakotnak. Már töltöm is le a Mad Dogs-ot, mert ott újra egyesülnek :)
Egyébként amcsiban megpróbálták feldolgozni a sorozatot, de kasza lett. Vérbeli angol sorozat ez. Így jó ahogy van, nyúkáljanak máshoz.. vagy ne. :P
itt egy jó kis trélerke a sorozathoz
[5/5]
sszpojler(!!!) avagy bogozgatás :::olvasgattam elgondolásokat angol fórumokon.. Az én fejtegetésem a következő:
Szerintem a végén mikor felébredt a kómából, rájött h jobb volt neki a másik világ. mivel senki nem várta 2006ban az ágya mellet (kivéve a mamája), Maya is elhagyta még a kóma közben, így nem maradt senki akiért itt érdemes lett volna folytatni ezt a látszólag unalmas életet.
Ezért választotta Sam a halált, azzal h leugrott visszatérhetett Annieékhez. ahol izgalmasabb volt az élete, számított.
Én 1973-ról azt gondoltam végig h létezik. Sam visszaugrott az időben. Egyfajta újjászületésként. Egy új lehetőségként egy új környezetben szolgálni a jót /megtalálni a boldogságot..
Most azt gondolom, Sam "felépített" világa egyfajta purgatórium. Halál utáni élet.
A kóma egy köztes állapot volt. Az alagútban dönthetett arról h visszamegy élni, vagy marad ezen a helyen, ebben a párhuzamos világban, (ami lehet h létezik? ugye újra megfogalmazva ezzel létezésünk kérdését. Mi van a filmszakadásunk után?)
Sam döntött. Tekinthetünk rá gyenge depressziós betegként aki feladta. vagy tekinthetünk rá hősként, aki ebben a másik világban próbál jót tenni és boldog lenni, ami abból a másik életből hiányzott.
Én örültem a heppiendddnek. Persze utána sokáig ott motoszkált a fejemben h megölte magát, egy ismeretlen képzeletvilágért, és ez egyben elszomorító. De ezzel a párhuzamos-világ dologgal egyeztem ki végül.
Olvastam h az Ashes to Ashes sorozat egyfajta folytatása a Life on Marsnak. Talán teljesen megváltozik a véleményem, és abban a sorozatban megtalálom a megoldást. Meglátjuk. Majd újratárgyalom ha megnéztem. :)
Aki itt lyukadt ki a bejegyzésemnél és van más elgondolása a sorozatról.. kérlek, nyugodtan írj kommentet! ..nem találok egy darab magyar fórumot sem róla. pfff
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése