A film három szóval: hmmmmmmm hmmmmmm *véget nem érő zsebkendő gyűrődés hangja*Ezek mély lélegzetek. Becsukott szemmel vett hosszú levegők.
A legcsodálatosabb másfél órás képi élményben volt részem, amit elektronika segítségével zárt térben meg lehet csodálni.
Nem. Semmi 3D-s vagy egyéb vizuális filmes effekt. Semmi filter.
Csak a hely maga. A természet. A hely amely elől elvonult az ember, h körbe vegye magát betonkockákkal.
A tájak, a színek, az egésznek a hangulata.
Az eső íze, az érzése. A kövek ridegsége. A fák suhogása. A sós tenger moraja. A madarak távoli hangja. A nap utolsó sugara..
a vad paci csordák pedig csak a bónusz mindemellett. *lelki orgazmus.. thats all*
Ezen a csodálatos környezeten kell átküzdenie magát a 4 jóbarátnak, James (Benedict Cumberbatch) születésnapi kérését teljesítve.
James rákos beteg. A jobb lábára sántít, gyógyszerek nyomják el mindennapi fájdalmait.
Egy kirándulás; csak ők és a természet. A fiúk mindent kihoznak belőle, amit lehet.
Eleinte rengeteg mulatságon, majd egyre több megpróbáltatáson keresztül jutnak el a a célig, a Barafundle öbölig.
Az út előrehaladtával a barátság próbája lesz minden egyes lépés. Jamest már barátai cipelik. Tehernek érzi magát. Rászorulónak. magatehetetlennek. Keserűsége nyomást gyakorol a társaságra, miközben barátai is küzdenek saját démonaikkal.
De a barátságuk, minden próbát kiáll. Még az elképzelhetetlent is.
Az utolsó 20percet csak zokogja, végig bőgi az ember. A vízesés elindul, és nem csitul.
próbáljuk elfogadni. és kegyetlenül beleéljük magunkat Miles helyzetébe.
A helyzetbe, aminél nehezebb dolog nincs ezen a földön.
és muszáj megbékélnünk az egésszel..
Aztán továbblépünk. Hogy mi teljesítsük be James álmait.
Érezzünk. Éljünk amíg lehet. Mert ez létünk lényege.
[5/5] new favourite
Trélerke(ja igen. nem mondtam. Jukéj bíbíszí dráma ám ez is :D mit vártatok tőlem? :D)
A zene amit nem szabad a film után meghallgatni, mert újra eltörik a.. :'(
És végül egy eszméletlenül csodálatos videó, melynek hatására találtam rá a filmre:
