avagy egy panelmacs nehéz napja
Mondjátok rám nyugodtan h macskabuzi vagyok, de.. nekünk a macska a lakásban olyan mint egy családtag. Egy kívülállónak nehéz ezt megérteni. Kaptunk már fura szemöldökhúzgálásokat másoktól. Tipikus. De ez van. :P Mi egész nap vele vagyunk. És fordítva. Én leggyakrabban vele osztozok bánatomon, örömömön. Nekem olyan ő mint egy testvér, lakótárs. Aki néha elviselhetetlen. Néha pedig nélkülözhetetlen, mikor simogatása közben nyugszom meg. Ezért sorry előre h hosszasan jár majd a szám alább, de ezt kis segítségnek is szánom sorstársaknak. akik ugyan ilyen helyzetben vannak. benti cicával. halogatással és félelemmel ötvözve. ivartalanítás előtt/után. egy kis bíztatásra nyugtatásra éhezve. Mert hiába a gugli a barátod, de vannak témák amiket hiába kerestem, nem találtam róla semmit. Így hát megosztom a mi velünk történteket.
Könnyed macskalét az övé. Szofié. A mindenem. A család tagja. Mondhatni mindenki előtt áll :D mindig ő kap először enni, szemünk fénye. minden vágyát kívánságát lessük, követjük.
Mint egy hercegnő, úgy él itt köztünk. Most lett 10 éves idén nyáron.
Még SpaceMaidtól kaptam, az egyik énekkaros nyári tábor után. Míg mi Zánkán süttettük a hangszálainkat, és elemlámpacsatákat vívtunk az osztályjal 5.es törpetestünkkel, akkor született egy nagy alom cicc. Akik közül nem sokan maradtak sajnos. elpusztultak jópáran. 1 cila maradt Itinek. De nem hagyott csüggedni; a másik nagy fekete-fehér tarka cicája is akkor ellett. Bár neki is necces volt h életben maradnak e a kicsik, mert korábbi szülésnél nem sikerült az ő kicsinyeinek sem.
De az én picike kis cicám erős volt és egészséges. Kis fehér szürkefoltos, ágaskodó antennás, gyönyörűséges kékszemű drágaság (ami később gyönyörűséges zöldre változott).
Miután hazahoztuk, az első pisijét már rögtön az alomtálcájában végezte el. Mintha valaki beleprogramozta volna. :) Arra is emlékszem, az nap délután jött egy nagyobb nyári zivatar, és dörgött az ég elég szépen. De az én cicám semmitől sem félt. Elfoglalta a helyét a lakásban, mindent uralma alá vett lassan.
Mostanra hatalmas macs lett. Gyönyörű zöld szemekkel, élénk rózsaszín nózival, a hónál is fehérebb csillogó bundával.
Mivel pár év múlva ivarérett lett, szegénynek gyötrő itt a bezártság, viszont abban is biztos vagyok, h ha kiengedtük volna kiélni ezeket az ösztönöket, már régen kocsi vagy egy kutya áldozata lett volna.
Így hát sterilen nőtt fel. Mondhatni fél az idegen emberektől. Bújik mint a nyuszi ha úgy érzi nem megbízható bácsiknénik jönnek hozzánk. ugyan így reagál nagyobb zajokra.
Az évek folyamán kissé agresszívebb, idegesebb lett. A velünk való viszonya is. És az orvos megerősített abban a feltételezésben h ez is a kiindulásaitól és a gyógyszerezése miatt volt.
Merthogy, igen. Mi az elterjedt gyógyszeres fogamzásgátlós trükkel éltünk mint sokan mások. Persze a másoktól kapott ötlet mellé, mellékhatásokról nem nagyon kaptunk útmutatót. Nem rég tudtam meg h a gyógyszer daganatot és egyéb életveszélyes betegségek kialakulását is elősegítheti ha rendszeresen 2-nél több éven át adagoljuk az állatoknak.
Így hát, tudatlanul éveken át tömtük belé hetente a szert, az ő és a mi nyugalmunk érdekében is. Egy kiindult macska az elviselhetlenség határait 4xesen is képes áttörni, megerőszakolva az idegeinket.
Egy ideig működött is ez a: "elkezd nyafogni- hasát odavetve masszív simizést kikövetelve- ideges dorombolások közt"..na elő a gyógyszerrel. Fél óra és megint ugyan azzá a játékos kiscicává varázsolódott vissza mint női-szenvedései előtt.
De ez az utóbbi években egyre gyakoribb lett. Úgy tűnt a gyógyszerre sem úgy reagált már ahogy.
Emellé jelent meg pár hónapja a hasában egy kisebb diónyi dudor. Először zsírcsomóra gondoltunk. De aztán a hallottak alapján elkezdtem pánikolni; lehet h a gyógyszer miatt rákos lett.
Ezzel a bűntudattal készülgettünk már régóta a doktorbácsihoz. És hát ilyen dolgokban nem szabad semmilyen indok miatt késlekedni és nincs "DE" és "MAJD". De az egyik DE: igenis csórók vagyunk, nem nyom agyon a pénz minket, soha nem is volt másképp. És egy ilyen műtét azért nem két forint. A másik DE: a komplikációk és az orvosoktól való félelem. Szörnyű dolgokat lehet hallani. És igen, fél az ember.
De lépnünk kellett. Annál is inkább mert ez már az én egészségemre is kezdett rámenni. Bármennyire is szeretem a cicám pociját puszilni ahogy odaveti magát a karjaimba kiindulós időszakokban, annál idegtépőbb mikor nekem sír, követ mindenhová nyafogva, segítségkérően. Mintha az anyukája lennék, nekem panaszkodja el minden baját, bánatát. Én pedig csak nézem, puszilom, csitítom és nyugtatom h "nem lesz semmi baj".
Hát lehetett volna. Még ennél is nagyobb.Bementünk tanácsot kérni az egyik állatorvoshoz. A panaszait elsorolva, az orvos válasza elég pofáncsapóan ért minket. A Provera gyógyszer neve hallatán csúnyábban nézett ránk mint azelőtt (eleve elég morcos ember). Azt mondta valószínűleg gennyes méhgyulladás lesz, áttétes daganattal. És korára tekintettel (mivel 10éves már idősnek számít), így lehet nem is műthető ezzel. Azt mondta nem sok esélyt ad neki.
Én mondhatni már ezek előtt felkészültem a legrosszabbra. Interneten utánaolvasva, nem sok jóra számítottam. De amikor ebben az orvos is megerősít (nem épppen a legkedvesebb hangnemben és tényközlő stílussal), hát akkor hazatérve a szenvedő cicámra nézve eltörik a mécses.
Mivel utóbbi napokban,hetekben már gyógyszert sem mertem neki adni, az állapota is egyre súlyosabb lett. Megállás nélkül ki volt indulva, és már attól is féltem h a hasa is fájhat a daganattól. És ha ez még nem elég, az utóbbi időkben elkezdett egyre nagyobb lenni az a dudor a két első lába közt. Kb.3 kis diónyi nagyságúra nőtt.
Aztán egyszercsak nem bírtuk tovább. Ő se. Mi se.
Mintha megérezte volna mire készülünk, tegnap délután besétált a szállító dobozkájába. Abban a pillanatban kattant is mögötte az ajtó. (azt tudni kell h nagyon nehezen szokott hozzá a dobozhoz. volt már pár véres kamikáze akciónk a becsalogatással kapcsolatban)
Tehát összekaptuk magunk, anya hívott egy taxit, és pléddel letakarva a dobozt leszambáztunk a 4,5 kilós macskámmal a házunk elé. A lépcsőházban és az utcán olyan hangokat adott ki h beleborzongtunk. Soha nem hallottunk tőle ilyet. Erős mélyről jövő "kiabálás".
A taxiban már síri csendben volt. Első kocsikázását elég jól tűrte.
Aztán felgyorsultak az események. A doktorbácsik szépen lehámozták róla a dobozt. Egy helyben, megszeppenten ült, lehúzott fülekkel. Doktorbácsi nyuszifogással azt csinált vele,- minden ellenállás nélkül- amit csak akart. Nem akart elszaladni, nem fújt, nem nyávogott.
Az én vad-félős macskám, mint egy kezesbárány. Várta h mi lesz vele.
Persze ez a félelemtől volt. Látszott rajta.
Doktor bácsi rövid végigtapogatás és körbevizsgálás után megállapította h azon kívül h kövér a macskám, a felületi csomók csak zsírmirígy duzzanatok.. Tehát ezek maguktól eloszlanak, nem életveszélyesek.
De természetesen ha már ott voltunk, kértük az ivartalanítást.
Doktorbácsi adott neki szurit és míg simogattuk, nyugtatgattuk pár perc múlva már ki is dőlt szegénykém :')
Kint vártunk. Én haza szaladtam(!) még pénzért, mert nem számítottunk rá h már rögtön műtik is. Aztán vissza.. de eskü mintha az életéért futottam volna.
Talán nem is bírtam volna egy helyben ülni tétlenül. megőrültem volna addig. Aztán visszafele már azon kezdtem el aggódni h ha odaérek nehogy rossz hírekkel komplikációval fogadjanak.
Anyu kint ült a váróban ahol hagytam, és Szofi is mellette a dobozban kómásan félig nyitott szemmel már emelgette a fejét.
A doktor elmondta, h még talált benne egy kisebb rosszindulatú daganatot is. tehát szerencsénk volt.
9nap múlva varrat szedés, reggelig pedig még se kaja, se víz. és elvileg* nem engedhettük ki a dobozból.
Aztán szépen hazasétáltunk. vagyis hazacipeltük :D
Itthon míg nem tért teljesen magához, egyfolytában a doboz ajtaján a rácshoz ütögette-dörzsölte az orrát. Elég zavart volt, körbe körbe forgolódott bent.
Apum hangja érdekes mód lenyugtatta picit.
Aztán az én klausztrofób szabad macskám, aki képes a kilincsre zárt ajtókat is kinyitni.. kitörte az ajtót. vagyis nem tört el, de vhogy addig mozgatta kaparászta a box ajtaját, míg ki nem jutott. Szegénykém rögtön eliszkolt sántikálva az íróasztalom alá.
Féltem h kiszakad a varrat h fel-le ugrál az ágyon, de aztán próbált volna ő lefeküdni mert látszott rajta h fáradt, de nem tudott hogyan oldalra dőlni. kényelmetlenül félig ülve helyezkedett a leterített plédeken, majd felugrott az ágyam végébe, ahol aludni szokott általában és szegénykém először(?) életében bepisilt.
Szegény szégyelte is magát :) (igen láttam az arcán ;D)
Aztán elaludtam, ő is próbálgatott, de hajnal 2kor láttam h még akkor sem sikerült neki rendesen lefeküdnie. Később egy órával kiengedtem a szobámból.
Azóta már úgy láttam talált magának egy jó kis alátámasztós alvóhelyet és már aludt is többször. Délelőtt vizet is nyalt és kaját is evett 1-2 falatot.
Az állapota napról napra javult.
És sajnos emellett a kiindulása is visszatért pár nap múlva :S
Plusz egy hatalmas kemény csomó képződött a varrat mentén.
Így egy nappal előbb mentünk el varratot szedni, h megnyugtasson a doki, meg hátha Szofi is megszeppen egy picit megint a külvilágtól és abbahagyja éjjel nappal tartó hangos kesergését.
Most is elég nyugodt volt. Meg se nyikkant míg odaértünk. Ott is szépen viselkedett. A dokibá még meg is dícsérte a kis drágámat :D
És megnyugtatott: a kiindulás el fog múlni hamarosan. csak idő kell h kiürüljenek a szervezetéből a hormonok. A duzzanat pedig műtét után gyakran kialakuló savgyülem, ami magától feloszlik.
Tanulság:
-Egy egészséges macska fél egészség. Már most jobban érzem én is magam. És tudom h ő is. (bár most még van h összeszorul a gyomrom mikor nyafog, de már ritkulnak ezek az időszakok)
-A halogatás, a legkínzóbb dolog a világon.
-És a gyógyszerek károsak. Soha többé nem választom ezt a módszert ha lesz másik kisállatom. Még az embereknek sem tesznek jót, nem még az állatoknak.
# macska ivartalanítás provera idős cica műtét zsírmirígy duzzanat daganat savgyülem ivartalanítás után ki van indulva
