2010. október 13., szerda

a távolság megszépít

Ha már rámelegítettünk erre a rázúúúmolós témára..
Multkor a Sprektumon(?) mutatták Chris Jordan (fotográfus) munkásságát.
Ő is ebben a "nyissuk fel az emberek szemét vmi meghökkentő dologgal" projectben csintalankodik. És egész jól csinálja.
Összegyűjti a szennyünket drasztikus mennyiségben és azt jól lencsevégre erőszakolja.
Távolról nézve szép kis absztrakt mintázatú háttérképnek is kiváló tapéták, képek.. aztán mikor zoomolunk rá néhány percet, észrevesszük h ezeket a mintákat, a mi életünknek kis részei alkotják. Azok a részei, amiket mikor elhasználtunk, elküldünk nejlonnal felbélyegezve egy olyan helyre, amit nem ismerünk.
Lelkiismeret furdolás nélkül hátradőlünk, azt gondolva, fizettünk érte, majd mások elintézik helyettünk a piszkosmunkát -tisztára, mint egy maffiafilmben-. Sokan persze nem tudják h ez a mindennapos felesleges cucc az életünkből, egy nagy halmot képez és csak nő, nő és nő.
A kakasnak pedig megakad a torkán. Mint a mesében?.. nem ez rosszabb
(elég csak a legutóbbi olajszennyezés tollas-és pikkelyes statisztáira gondolni, akik tucatszám vergődtek a mi szarunkban fulladozva végső perceikben) ..pedig ők nem ártottak nekünk még soha.

Szóval, picit elsodort a lendület a kiindulóponttól:
egy jó kis videó összevágva Chris Jordan képeiből, az egyik kedvenc számomra.

Nincsenek megjegyzések: