We...

it!
Because I heart It! :::
http://weheartit.com

Twájlájt őrület... kritika féleség... vagy amit akartok

vámpírfanatizmusom reneszánszát élném...

már majdnem h tetszett.. DE:::
Mivel Draculán, AnneRicen, LKHamiltonon, Buffyn és egyéb ilyesmi féle mármár klasszikusnak mondható finomságon nevelkedtem nőttem fel.. így igazán sokat nevettem rajta.
Nem azt mondom h annyira rossz film lett volna... de annyira a mai tinik nyálára van szabva az egész film... bár nem olvastam a könyvet, nem tudom h ott is aranyló csillámtól ragyognak e teljes gonosz valójukban a démoni vámpírok, de nekem picit sok volt ez a túlfinomkodása a dolgoknak. Ismétlem; nekem aki nyálkás zombifilmeken és szenteltvíztől cafatosra égettbőrű vámpír"meséken" nőttem fel...
Persze itt sok minden máshogy van. Talán a könyvben ment el másfelé az író és ezért mivel nem éppen a vámpíroktulajdonságairól szóló közmegegyezésre építkezik a sztori.. vannak benne furcsa dolgok amit nem értek no...
Ettől függetlenül van a filmnek egy hangulata; egy meghatározó varázslatos hangulata, ami nagyon nagy hatással van. A helyszínválasztás sem kutya; csodálatos erdők, tájak. És a nagyon fonotos; meg van benne az a szexi átható hangulat ami egy jó vámpíros alkotásból nem maradhat el; és ez nagyrészt a főszereplő srác sármjának köszönhető; igazán illik a szerepre vagy a szerep rá, csak egy picit túl sokat szenved az arcával a srác, már szinte idegesített néha. na meg az ismerkedésük elég nyögvenyelős volt (ami ugye átívelte a filmet). Voltak benne kisebb bakik a vámpírsággal kapcsolatban, még ezzel az új koncepcióval is (amit az írónő kitalált)... Viszont a vámpír-baseball zseniális ötlet volt, pláne megvettek vele h Musera vágták a jelenetet :)
Csak a sztori és annak kifejtése ne lenne ennyire vontatott. Úgy hat mintha a mai tiniknek, nemzedéknek próbálnák elmesélni bemutatni h ilyenek is vannak h vámpírok és h mik azok azt fejtik ki nagyon bátortalanul lassan haladva a film igazi akciója felé...

Nem értem miért nem lehet a mai tiniknek egy normális vámpírfilmet összedobni, ami üt, de úgy üt h aztán az utcán a sötétben nem tudják h most féljenek a vámpíroktól vagy sóhajtozva nyakukat tologassák a gonosz tekintetű bácsik felé. Jó mondjuk ezt semmiféleképpen nem ajánlanám nekik. De az én időmben... mikor még olyan vámpírfilmek kerültek mozikba amitől a szüleink óvtak, mert féltek h rosszat álmodunk, meg a többi velejáró.. és akkor még néha titokban kellett meglesni a vágyott de ugyanakkor rettegett csábító horror(!)-vámpír-filmeket...
na ez hiányzik a mai moziipar kínálatából... vagy legalábbis nekem, de lehet h csak nekem maradt ki véletlenül a dolog vagy nem figyelek oda mostanság eléggé...
a lényeg h hiányoznak a régi véres gusztustalan nyálkás fehérbőrű (kivételes felmentést érdemel ezalól DavidBoreanaz, aki olyan angyalian sexi vámpírt tudott alakítani akinél elnézhető volt h mint magánember szeret tengerpartra és szoláriumokba járni :D) szexy vámpírok, akik közül némelyek megmaradtak arisztokratikus eleganciájukban és ezzel bájolták el az áldozati-főhősnőket és minket is... engem legalábbis biztos...

...Add meg nekünk mindenheti filmadagunk... és vigyél minket a kísértésbe..

Gyakran időm nem engedi, vagy túl fáradt vagyok hozzá, de szeretném megtartani e nemrég felvett jó szokásom, miszerint minden nap egy újabb- ezelőtt még nem látott filmmel bővítem látóköröm, gyarapítom listácskám és egyben növelném ezzel blogos bejegyzéseim számát talán, ha nem győzne mindig felettem a lustaság :))
Több szempontból is megnyerő ez a hobbi-szigor, mivel e hetemet most úgy zárom, h visszagondolva; nem volt egy darab depressziós/depibe hajló :P napocskája sem a hétnek, oda neked zord idő, kegyetlen közlekedési hatások amiket ezen a héten rám mért a volán többször is… egyszerűen csodás hetet tudhatok most magam mögött… tudom befolyással van ránk környezetünk is… de egy (vagy ez esetben több) jó film erősen hatást mérhet ránk, hangulatunk és gondolataink felett… Tudom ez nem valami új csoda ami most lett itt feltalálva… de nekem itt újdonságként feltálalva nagyon íncsiklandó ez a fajta filmterápia…
Jól van, már megint sikerült túlragoznom egy egyszerű dolgot… :D
Szóval koptatom tovább billentyűzetem… ajánlgatom befelé az eheti filmeket:

(szóval már megint lusta voltam, így eltelt egy kis idő azóta már, így jönnek az emlékfoszlányokból kisajtolt ajánló:::

- Órák

3 nőről szól a történet, 3 különböző korban, de mind a 3 egy célért küzd: boldogságának megtalálásáért, szerettei vagy éppen idegen emberek életén keresztül. Három történet, egy regény: az egyik megírja, a második olvassa, a harmadik pedig megéli...

//Megoldásaim a film megnézése után (olyasmi spoiler lehet ha a film előtt olvasod) : Lehet h más másképp látja, sokféle képpen értelmezhető az egész... én így 1xi nézésre így szűrtem le:

Az első nő (a regényíró) a haláltól való félelemet, majd a megbékélést képviseli...
A második (az 50es évek beli minta-család) a társadalmi elvárások a kor elvárásainak bilincséből való kitörésének vágyát

A harmadik (a leszbikus nő): a boldogság deffiniciójának keresése... mitől leszünk igazán boldogok.. van e olyan mikor igazán boldogok vagyunk és ez miért nem tarthat tovább...

Szomorú, vontatott hangulata van a filmnek, de ez a hangulat annyira magával ragad h a végén a film megoldásával, vagyis a felkínált kiútkereséssel; az ember a katarzis-élménnyel együtt maga is megkönnyebbül. Tipikusan az a film ami után átgondoljuk az életünket, ott marad még pár napig a levegőben velünk… sokmindent ad. Minden embernek mást.

Nemhiába a sok díj! Tessék megnézni!

(barátnőmmel az ilyen filmekre szoktuk mondani h ETALON)

értékes idézetek a filmből::

"úgy nem találod meg a békét, ha elkerülöd az életet."
"Szembenézni az élettel..mindig szembenézni az élettel..és tudni hogy mit jelent..végül..tudni szeretni olyannak amilyen..és aztán eltaszítani.."

- V for Vendetta

avagy politikai vérbosszú pókember módra

Egy teljesen a politikai-vezetéstől függő világ a kiinduló pont. Mondhatni mintha pár évszázadot visszamentünk volna az időben a zsarnokoskodó királyságok idejébe ahol a demokrácia szitokszó számba ment, a homoszexualitásért pedig bűntetés járt. Pedig éppen itt vagyunk a saját jelenünkben. (mondjuk ha nagyon szemfülesek vagyunk felfigyelhetünk ezek alapköveire mai világunkban is, na de én itt nem akarok politizálni). Ezt a politikai önkényuralmat okos csavarokkal sikerült kidolgoznia a vezetőségnek. Mondhatni csapdát állítva a választó polgároknak pár erős előremegtervezett csapás által. A csapás egyik túlélő áldozata főhősünk maga, (aki igazából egy szimbólum), álarca mögül, arra teszi fel hátramaradt életét h visszaállítsa a régi-jobb világot, megpróbálja felnyitni az emberek szemét, összefogásra buzdít, elindítja a dominókat az anarchia lépcsőfokain. Eközben gondolkodásmódjával megváltoztatja egy lány életét is, sokkal többet ad neki mint szerelem...

(simán ETALON film, ezer csillaggal ;))

értékes idézetek a filmből::

"A maszk alatt nem csak egy ember van, a maszk alatt egy eszme rejlik, és az eszmék golyóállóak."

"Ha sokáig viselünk egy maszkot, elfelejtjük, hogy ki van alatta."

"Remember, remember the Fifth of November,The Gunpowder Treason and Plot,I know of no reason Why the Gunpowder TreasonShould ever be forgot."

- 40 éves szűz:

("...azért vagy akkora buzi mert....." ..sorry nem tudtam megállni :D,) de jöjjön az ismertető:

Egy 40es éveiben lévő pasiról szól a történet, aki megragadt tinédzser kori életmódjánál; szuperhős figurákat és képregényeket gyűjt. Nincs sok barátja, a szerelmi élete említést sem érdemel. Ebből az állapotból húzzák ki eléggé léha életet élő munkatársai, amit eleinte 40 éves szűzünk is megirigyel és próbálkozik a beilleszkedéssel, smiley alakú szőrzetfazonnal és minden ilyesmivel ami egy életet élvező pasi életéből elmaradhatatlan dolog.

Garantált másfélórás szórakozás... ;)

ne engedjük még el a lufikat akció ::: avagy Broadway Feszt 2009

Kétségtelenül a Broadway Feszt a legkirályabb dolog az évben… az őszben… a szülinapom, a halloween és a többi ősszel járó csodálatos dolog mellett…
Tehát a nagyon várós események között van nyilvántartva nálam, amiben aztán sosem csalódok… Persze csak akkor; ha éppen nem jön közbe egy-két óvodai gyermekded csetepaté; az Andrássy utat felhasználva játszótérnek. Mindenféle SÜN és egyéb ÁLLAT lepi el akkor a csodálatos hangulatú belvárost, meghiusítva a felnőtt emberek szórakozását. Merthogy utóbbi pár évben ez történt, mire felmásztam a fővárosba kedvenceimért, jöhettem is vissza haza, vagy jobbik esetben elmaradt az egész a biztonság kedvéért. De legalább ők jót szórakoztak, na meg a parlamentben is ment a kacarászás biztos, meg a többmillás kanalakban-villákban… de ez már egy másik történet.
Ez a történet pedig a 2009-es BF-ről akarna szólni…:
Odaúton sikerült újabb tapasztalatot gyűjtenem az ügyben h a lovagkorszak mikor véget ért, az bezonyám tényleg véget ért ott és akkor, ahogy a történelemkönyvekben áll. 80 km-t utazok Pest és kisvárosom között általában minden reggel. Na most ezen a szép napon is beutaztam pestre, de sajnos nekem és egy-kettő embernek már nem jutott ülőhely a buszon. Nincs nekem bajom az állással, hozzá vagyok már szokva régóta, de azon fennakadtam azért; h egy csapat(osztály) velem egyidős fiú ült szétterpesztett lábbal, tüctüc zenével repesztve a dobhártyájukat, kinyújtózva elvoltak mint a befőtt a busz háromnegyed részét elfoglalva… és egyiknek sem jutott volna eszébe h a mellettem álló idősebb néninek (rólam mint lányról… ááá… már nem is beszélve) átadják a helyük az egyórás út alatt… a néninek végül negyed útnál átadta egy öregebb bácsi a helyét…
Na ennyit a 21.század lovagjairól… félelmetes a helyzet… és ez már csak rosszabb lesz ha a bunkóság világuralomra tör.
Rátérve a lényegre korunk ismertetése után:

Megint sikerült a tavalyi csodálatos helyemet kifognom Pici háta mögött 2 méterrel, oldalt, ahol mentek fel a színpadra drága szeretett művészeim.
Mivel a Moulin Rougeból szivárogtak ki-be a fellépőink ezért gyakran abban az irányban ragadt a fejem, de azért próbáltam én a színpadra koncentrálni. De nem is tudtam volna senki érdekesről lemaradni, mert a mögöttem álló fiatalabb (fan)nemzedék mindig figyelmeztette a tömeg többi részét - apró pici visításaikkal – (és talán magukat is) ha éppen egy „híresség” suhant el a MR táján.
Mikor odaértem éppen a táncosok szórakoztatták a már akkor is népes közönséget, és bekapcsolódva közéjük megcsapott a gyász egy kis szellője, mikor a Dirty Dancing – Time of my life (http://www.youtube.com/watch?v=SYvR-ZloR98) című számára táncoltak az ensemble tagjai (r.i.p. Patrick).
Aztán következett az Athina blokk a csodaszép Ágóval.
Majd eljött amire mindenki várt; a legújabb készülő darabokból mutattak be kedvenceink a publikumnak. Mindenkinek egyértelművé vált h a Rebecca ugyanolyan sikert hoz majd mint az Elisabeth… a gyönyörű számoktól a nagyszerű opis karaktereinkhez írt dalokig; már most majdnem akart jönni az a katarzis szerű dolgocska. Szilveszter (MűvészÚr :)) Jégmosolyától már most elolvadt bennem az összes értelmes kifejezés, amit most ide leírhatnék, ezért legyen elég ennyi (http://www.youtube.com/watch?v=zSwmNQxHF8Q).
…majd Dóri és Zoli duettje(http://www.youtube.com/watch?v=6NWYUe9Aw6g), és végül a fő attrakció Rebeeeeeccaa dal (http://www.youtube.com/watch?v=Mlq3dgg2y-M). Már most nagyon várós a darab…

Ezután a százholdaspagonyban találtam magam, rengeteg lufival körülvéve micimackóra hajazó kedves kis köpcös színházigazgatónk állt a színpadon Picivel, egy csokor lufival a kezében. Aranyos volt az egész… és zseniális ötlet. A lufikat kiosztogatták a nézők között, amikre a vágyainkat-álmainkat kellett ráírni. Majd megvártuk a művészhimnuszt és Kero vezényletével mindenki elengedte a lufiját. Csodálatos volt, ahogy szállt fel a sok-sok lufi(http://www.youtube.com/watch?v=oEhKShoVULo)…
“Művész, ha gyötör a szegénység,ha elhagy a reménység,ne add el a lelkedet!Ha látod, a tehetség semmit sem ér,csak harcolj szüntelen a jobb holnapért.. “
Jött a csodás szerelmi duettek blokk… Rudolffal és egyéb finomságokkal. …És valami földöntúli dolog: Zoli énekelte a Hangokba zárva című számot; JoshGroban egyik gyönyörű szerzeményét. http://www.youtube.com/watch?v=Gy7ZswQRr2Q
Majd berobogtak az (csárdáskirálynős, bajadéros) operettesek is hatalmas mocikon egyenesen a nagymaző utca végéből…
Ott aztán volt Shimmy, rongyos élet... de nekem Peller Kárcsi Jajcicája ejtette rabul ott a szívem (http://www.youtube.com/watch?v=nbNSRGoWsrs)… (megy ám ő is az oprettes dobogócskámra :D …)
Aztán gurult és robbant be az i-re a pont, a hatalmas bazinagy hab a tortán: a Dóri-Zoli duett-kiskoncert volt…
Először is lilában voltak mindketten (10point from me), akkorra már sötét volt teljesen és valahogy átváltozott ott az egész hangulat.. más lett az egész (+10point), és olyan Holnaphajnaligos-whentherainbegantofallos-Famees - blokkot lenyomtak, h szinte megállt létezni körülöttünk az idő és tér, és csak ordítottuk a szöveget torkunk szakadtából… húúúhhhh
Ezután sajnos véget ért a mese mára, leszakadt lábam-hátam, és még elkellett valahogy bicegni a buszomig is. Ezért hát otthagytam drága Broadwayem, hátam mögött lassan távolodott az a csoda, ami a Nagymező utcából még lágyan követett az Andrássy úti fergetegben a metróig. A YT-s felvételek nem általam lettek feltöltve… azért remélem átjön valamennyire miről is volt itt szó :))

Apu piros kézlenyomatától sajgó homloka vagyok...

- Harcosok klubja

Eddig mindig nagy ívben kerültem a filmet, a címe miatt és talán mert BradPitty neve által volt védjegyezve. Gondoltam egy újabb akciófilm kockahasú szépfiúkkal, meg robbantgatós kocsiröptetős jelenetekkel megspékelve...

DE nagyot tévedtem... akkorát h majd leestem az ágyról a film végére...

Már éppen aludni húzott le a szemem szombat este, de még nekifutottam egyszer a távkapcsolónak... aztán megláttam Meat Loaf-ot és Norton-t sírva ölelkezni és valahogy ott ragadtam a tv előtt. Aztán mikor Helena is belibbent cigifüst aurájában egyszerűen nem bírtam volna nyugodt szívvel csak egy recet nyomni és befordulni aludni.

Bármilyen álmos is voltam, ahogy pörgött előre a film, egyre tágabbra nyílt a szemem, majd a szám is :P

Az a fajta film, ami felnyitja a szemed-lelked, és az ÉLET nagy kérdéseit feszegeti...

Magunknak vagy a társadalmi elvárásnak, ránkerőszakolt "életfeltételeknek kinevezett" szabályoknak élünk? - "Reklámok parancsára kocsikra gyűjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra."

... aztán... Mennyit jelentenek a körülötted lévő dolgok, amiket keservesen összegyűjtögettél és végül magadénak mondhatsz; az életedben mekkora értéket tulajdonítasz nekik? - "Amit birtokolsz az birtokba vesz"

A sztori: Egy inszomniás srác (Jack) keresi azt a helyet ahol kiersztheti a fájdalmat magából. Csoportfoglalkozásokra jár, ahol más elkeseredett emberek vállán sírhat. Keresi az emebereket akik ugyan úgy éreznek mint ő... legalábbis olyan nyomorultul...

Megismerkedik egyik repülőútján Tylerrel.

Aztán történik vele h látszólag mindent elveszít... bumm...

Mindenkinek eljön az az idő mikor a szürkeséget megunva lázadni akar.

Jack is lázad... a nemrég megismert Tyler mutatja neki az utat, ...lázadása eleint "egészséges" mértékű; feltalál új barátjával egy jó dühkieresztő módszert, avagy "életközeli élményeket"/érzéseket gyűjt, míg péppé verik vagy ő ver péppé hasonló életérzésű szürke-klisé életükbe beleunt embereket. Így megalakul a klub... a Harcosok klubja, ahol mindenki a hét egy estéjére megérezheti az élet ízét, az adrenalint és az érzéseknek az érzését, ami sokszor a fájdalmat, vagy a felszabadultságot jelenti vagy hozza közelebb.

Aztán Jack eljut arra a pontra mikor már megerősödik lelkileg, már szembe mer szállni főnökével...

Azonban Tyler nem áll meg ennél a pontnál... Felteszi Jacknek a kérdést: - "Ha most meg kellene halnod, elégedett lennél az életeddel?"

Ezalatt a klub is megerősödik... és terjeszkedik... és valami egészen új cél mozgatja már őket...

De a többi már tényleg spoilererőszakolás lenne (hátha te épp nem láttad)...

A film egy pillanatában sem unatkoztam. És igazából, nem is sejtettem a végső csavart... Éppen ezért ütött hatalmasat...

Bár mostanában túl sok ilyen ilyen film került utamba, azt hiszem bátran mondhatom, h a legjobban kidolgozott azok közül.

megy a fejedelmi ETALONok közé...

...még egy kis Tyler igazság:

"A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon, nagyon berágunk."

"Első sorban ülünk a pusztítás színházában."

"Ne akarj mindent megszerezni, ne akarj tökéletes lenni. Te...egyszerűen csak élj a világba. Hadd jöjjön, aminek jönnie kell. "

---... a poénos megjegyzésekről, amikkel sűrűn van fűszerezve a film, még nem is beszéltem... :D

"Te jó isten, alsótagozat óta nem keféltem ilyen jót!" - Marla

"Vészkijárat 10000 méter magasan?? a biztonság ábrándja.."

"Fantasztikus volt. A gazdag nők visszavásárolták saját hájas seggüket."

"A koton a mi nemzedékünk üvegcipellője, ha találkozol egy idegennel felveszed, táncoltok benne egyet, aztán eldobod... mármint a kotont nem az idegent."

"Apu vastagbele vagyok, ha rákot kapok, apunak annyi."

"... a szteroidoktól csöcsei nőttek. Most azok közé dugom a fejemet"

...ésatöbbiésatöbbi...---

Engem nagyon megfogott a film: asszem; "Hiszekegy Tylerben!" :D

...És mind tudjuk h bennünk is ott van valahol egy Tyler... és egy picit muszáj lenne belőle a felszínre engedni, persze csak az egészséges mértékig. És máris helyre zökkenne az életünk a szürkeségből valami izgalmasabb árnyalat irányába...

Kedves régi ismerős a hegyről...

Ugye még mindenki emléxik a kedves Jetire aki nagyobb csak le van hajolva? zúzzzmarát, mosszatokat, meg madár maradékot, meg még kakaós tekeehrcseett eszik :P
Ma ilyen Boborján őrület volt a suliban meg másutt... szóval ... feelingeljünk egy picit...

Hullámok a nyugalom szigetéről

Régi ismerősbe botlottam ma az Exitet olvasgatva...
Houseból ismert édes-autistát játszó színész, aki Hughval zongorázgatott 3.szezon közepe felé: Dave Matthews.
Biztos mert túl fiatal vagyok, és mert magyarország körül mintha mindig fal lenne; nem szivárog se be (sajnos), se ki (tényleg sajnos) semmi a jóból, Így én eddig még nem nagyon ismertem őt... és azt sem tudtam h neki van egy Amerikában legnépszerűbb számba vett softrock bandája: Dave Matthews Band néven...
Lenyűgöző harmóniákat vonultatnak fel a zenéikben. Az a fajta zene, amit ha bekapcsol az ember egy fáradt nap után; egyszerűen feltölti a testet-lelket egyaránt; csodálatos és néha meglepő dallamvilágával.
És a videóik képvilágáról se feledkezzünk meg... a Crash into me pl egy másik világba repít el...
cr miatt csak linkelősen:
http://www.youtube.com/watch?v=oQ_Nf7yGxbc

és a The space between:

http://www.youtube.com/watch?v=YvkX3t5LgVI

9

2009.09.09. ... Tim Burton(isten)Bácsi új alkotásának a premierjének volt ma a napja...

Nagyon várós!

sorry...

párduc oroszlán gorilla, makákóóó... bambusz nád majomkenyérfa, kókuszdióóóó. szavannák feketenő óóó afrika!!!!!!!!!

BesenyőBácsi főzőtudományának tiszteletére...

jajj de jó a habos sütemény

BP felhúzta a nadrágot míg nyáron nem jártam felé...

számomra tök érdekes a dolog h tavaly egész évben Dr. Csernus - A Nő című könyvét bámultam a metrókban otthonról/haza kóvályogva zombiként... idén pedig A Férfi című új kötetét fogom... Már tényleg nekifogok A Nőnek... mostmár muszáj leszek :P

vs.

Egyébként imádom mind a 2 könyv borítóját... szóval ...itt a helyük most, csak azért is..

Robert Capa - fotókiállítás

"A világ legnagyobb háborús fényképésze"... Egy újabb magyar származású művész, aki külföldön szerezte sikereit... és legdrámaibb képeit.

Egyszerűen megdöbbentő h milyen közelről ábrázolja a háborúkat, a halált és az akkori kor viszontagságait.

pár számomra nagyon ismerős kép is felbukkant a kiállításon... engem egyszerűen megdöbbentett az egész kiállítás hangulata... a képekben ragadt fájdalmas pillanattöredékek...

Megnézős...!!!

Ha már más nincs... legyen mégjobb... I. - avagy gyúrunk az idézetekre is

“Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.”

// Márai Sándor: Füves könyv – A lustaságról //

Kígyók a boton

Snakes on a cane...

Brilliáns marketingfogás... és újra megmutatta Hugh Laurie milyen kreatív is ő... egy zseni a pasi... de talán nem is lehet őt pontosan leírni... kis polihisztor a drága.

Szóval az átalakított orvosi szimbólum, a House MD. 6. évadának előhírnöke volt az utóbbi időkben amerikában. Kint tele volt poszterekkel, falragaszokkal, aszfaltrajzokkal NewYork. Nekem nagyot dobbanna a szívem ha itthon is lenne valamikor valami ilyen valami. Az oldalon már megy a visszaszámlálás... szeptember 21 várunk!!!

Mielőtt eszeveszetten követnénk a nyuszit wonderlandbe...

Tegnap a szombat végül egy olyan Tim Burton-ös mesedélutánná kerekedett...
Rég jártam már Burtonbácsi official honlapján. És csodálkozva láttam h milyen kis csodálatos az oldal.
Képkiállítás... természetesen Burton stílusban... meg kell nézni: hajrá
http://www.timburton.com/
egy csomó csodálatos Burton illusztráció vár rád és folyamatosan frissítik újakkal...

de ez még mind semmi... jön az új project... mégsem kell egy jó kis Tim Burton alkotásért 2010 tavaszáig várnunk... figyelem:
2009. 09. 09-én jön a "9"!!!
kicsit sem kreatív az ötlet... ;)) ...hát persze h ezért szeressük... és az új trailer zenéjét egyszerűen nemtudom kiverni a fejemből... libabőr...

Happy Birthday Michael Jackson!

Ma érte táncolt a világ... talán a legszebb születésnapi ajándék ez , de mit ér ez ha már nincs köztünk :'(
Koptasd odafenn a felhőket azzal a moonwalkkal! ...idelent mindig élni fogsz bennünk! restinpeace! and Happy51thBirthday!
és gratula mexiconak a record döntéshez!... félelmetes...

Mi ez a Mary Poppins sztájlus?

Hát akinek kolbász volt a jele oviban az nyisson hentesboltot... nekem meg anyukám mindig varhatta a törcsikre az ernyőket... szóval ...mindig vissza a gyökerekhez... vagy legalábbis a fa tövéhez... na inkább markoljuk meg azt az ernyőt hipphopp...

Hibernálás után...

itt kérem éppen újrahasznosítás töténik... még h nem vagyok környezetvédő :P
mert hát, ha már újraéledtem Twitter ügyben, akkor miért maradna ki ez a blogom is a jóból?
szóval újrahasznosítás indul...:
mint a blog címéből is kiderül, itt az éppen rámtörő őrületek, érzések, megfigyelések, érdekességek látnak majd napvilágot betűk és képek formájába öntve... remélem h valaki azért majd erre téved... akkor nyugodtan jöhetnek kommentek, kritikák, bármi böffenet... ;)